Az elmúlt években a világ számos városi központja egyre inkább elfogadja a mesterséges intelligencia (MI)-alapú videós megfigyelőrendszereket a közbiztonság növelése érdekében. Ezek a fejlett technológiák nyilvános helyeken kerülnek alkalmazásra, hogy valós időben figyeljék az eseményeket, célul tűzve ki, hogy azonosítsák a potenciális veszélyeket még mielőtt súlyos incidensekké válnának. Az MI-vezérelt megfigyelés jelentős előrelépést jelent a hagyományos módszerekhez képest, mivel képes olyan funkciókra, mint például szokatlan viselkedés felismerése, arcfelismerés és bűnözői tevékenységek prediktív elemzése. Ezeknek a rendszereknek egyik fő előnye, hogy gyorsan és hatékonyan képesek nagymennyiségű felvételt elemezni. Ellentétben az emberi operátorokkal, akik elfáradhatnak és korlátozottak abban, hogy több videójelet egyszerre dolgozzanak fel, az MI algoritmusok folyamatosan vizsgálják és értékelik a tartalmat megszakítás nélkül. Korszerű mintafelismerő képességeikkel olyan viselkedési anomáliákat azonosítanak, amelyek bűnözői szándékra utalhatnak—például tiltott zónában való londogás, hirtelen csoportgyülekezetek vagy szokatlan tevékenységek egy adott helyen. A korai felismerés lehetővé teszi, hogy a hatóságok gyorsabban lépjenek fel, így megelőzve a bűncselekményeket vagy azok súlyosbodását. Az arcfelismerés szintén kulcsfontosságú része sok MI-alapú megfigyelőrendszernek. Ez a technológia összehasonlítja a kamerák által rögzített arcokat ismert bűnözők vagy érdeklődő személyek adatbázisaival, megkönnyítve a gyorsabb azonosítást és elfogást. Néhány városban ez a rendszer összekapcsolódik a rendőrségi adatbázisokkal, így gyorsabban lehet riasztásokat küldeni és azonnali személyzet-telepítést végezni, ezáltal jelentősen javítva a rendészeti tevékenységet azokban a területeken, ahol elfogadták ezt a technológiát. A prediktív analitika tovább bővíti a MI-megfigyelés lehetőségeit azzal, hogy történelmi adatokat és viselkedési trendeket elemezva jósolja meg a potenciális bűnözői aktivitást. A hatóságok így stratégiailag oszthatják el az erőforrásokat veszélyeztetett helyszíneken vagy időszakokban, proaktív módon cselekedve, mely a bűnözés csökkentését és a közösségi biztonság növelését célozza megelőzéssel, nem pedig reagálással. Bár ezek az előnyök vonzóak, az MI-alapú megfigyelés széleskörű alkalmazása vitákat váltott ki a magánélet védelméről és az állampolgári jogokról.

Kritikák szerint az állandó megfigyelés sértheti az egyének jogát a magánszférához nyilvános helyeken, és aggodalmakat vet fel a kormányzati túlzások, az adatkezelés visszaélései, valamint az anonim életmód elvesztése miatt. Különösen az arcfelismerés technológiája mutatott elfogultságokat—gyakran tévesen azonosítva színű vagy marginalizált csoportokat—amely hamis pozitív eredményekhez vezethetnek, gonosz szándékú gyanúsításokhoz vagy jogtalan őrizetbe vételhez, tovább rontva a közbizalmat. Az adatkezelés és tárolás szintén további kihívásokat jelent; az érzékeny információk védelme az illetéktelen hozzáférés vagy adatlopás ellen létfontosságú. A megfigyelés jogi és emberi jogi normákhoz való megfeleltetése elengedhetetlen azzal a céllal, hogy az adatokhoz való hozzáférést szabályozva növeljük az eredményességet, miközben megőrizzük az egyéni szabadságokat. Ezekre a kihívásokra reagálva néhány város nyilvános konzultációkat indított, valamint szakértőket vont be az MI-korszerű felhasználásának szabályozására. Ilyen intézkedések közé tartozik a megfigyelés korlátozása magas kockázatú területeken, szigorú adatrögzítési korlátok bevezetése, és független felügyeleti testületek létrehozása az összhang biztosítására és a panaszok kezelésére. A technológia képességeiről és korlátairól való átláthatóság szintén alapvető fontosság a közvélemény bizalmának megőrzésében. Összefoglalva, az MI-alapú videós megfigyelés forradalmi eszközöket kínál a városi biztonság érdekében, lehetővé téve példátlan valós idejű figyelést és bűnmegelőzést. Bár ígéretes jelentős javulásokat hozhat a rendőrség hatékonyságában és a közrendben, komplex etikai és jogi kihívásokat is felvet. A helyes egyensúly elérése folyamatos párbeszédet igényel a döntéshozók, a rendőrség, a technológiai szolgáltatók, a civil társadalom és a nyilvánosság között. Átgondolt szabályozás és felügyelet szükséges ahhoz, hogy az MI-alapú megfigyelés előnyeit kihasználva megőrizzük az alapvető jogokat és szabadságokat.