Az utóbbi években világszerte városok egyre inkább integrálják a mesterséges intelligenciát (MI) a videómegfigyelő rendszerekbe a közterületek felügyeletének javítása érdekében. Ezek a fejlett rendszerek kifinomult gépi tanulási algoritmusokat használnak, hogy valós időben elemezzék a élő videofelvételeket, céljuk pedig a gyanús viselkedés és biztonsági fenyegetések hatékonyabb felismerése a hagyományos módszereknél. Ez az alkalmazás összhangban áll egy szélesebb tendenciával, hogy élvonalbeli technológiát alkalmazzanak a városi biztonság fokozására, miközben kezelik a nagy és összetett népességek felügyeletének kihívásait, ahol az időben történő incidens felismerése elengedhetetlen a bűnözés megelőzéséhez és a közbiztonság megteremtéséhez. Az MI-alapú megfigyelés képes egyidejűleg hatalmas adatsorokat feldolgozni számos kamerából, és azonosítani a szokatlan tevékenységeket, így gyors jogi lépésekre ösztönözve a hatóságokat. Az MI-alapú megfigyelés egyik fő előnye, hogy csökkenti az emberi hibákat és a manuális megfigyelésből adódó késedelmeket. Az operátorok elfáradhatnak vagy figyelmetlenségből kihagyhatnak kritikus eseményeket, míg az MI algoritmusok folyamatos, zavartalan éberséget biztosítanak. Ez a folyamatos elemzés gyorsabb reagálást tesz lehetővé, ami életmentő lehet például terrorista támadások, erőszakos bűncselekmények vagy sürgős beavatkozások esetén. Emellett az MI megfigyelés skálázható és alkalmazkodóképes is: ahogy a városok bővítik a megfigyelési infrastruktúrát, az MI-rendszerek frissíthetők és tréningezhetők új fenyegetési minták felismerésére. Olyan funkciók, mint az arcfelismerés, tárgyészlelés és viselkedéselemzés tovább növelik képességeiket a gyanús személyek vagy tárgyak azonosításában nyilvános helyeken. Ezek az előnyök mellett azonban az MI-alapú megfigyelés jelentős etikai és adatvédelmi aggályokat vet fel.

A jogvédők szerint a mindent átfogó MI-figyelés veszélyezteti a tömeges megfigyelést, sértve az egyének magánélethez és szabadsághoz fűződő jogait az adatok folyamatos gyűjtése és részletes profilalkotás révén, anélkül, hogy az érintettek hozzájárulnának. Kritikusok kiemelik a potenciális visszaéléseket is, például diszkriminatív célzásokat különböző demográfiai csoportokra, vagy a arcfelismerő technológiák helytelen alkalmazását. A néhány megvalósításnál hiányzó transzparencia és felelősségre vonhatóság fokozza a aggályokat, mivel az állampolgárok gyakran nem tudják, mekkora területen és milyen módon történik a megfigyelés, illetve hogyan tárolják és használják az adatokat. Válaszul szakértők és civil szervezetek egyértelmű szabályozási kereteket és szigorú felügyeleti mechanizmusokat sürgetnek, hogy az MI-alapú megfigyelés tiszteletben tartsa az emberi jogokat és etikai normákat. Ezek közé tartozik az adatgyűjtés korlátozása, az adatbiztonság biztosítása, a felhasználás átláthatóságának garantálása, valamint közérdekű beavatkozási lehetőségek és jogorvoslatok fenntartása a visszaélések esetén. Néhány város már elfogadott ilyen intézkedéseket – például az adatok anonimálását, érzékeny információk hozzáférésének korlátozását vagy az MI igazságosságának és pontosságának rendszeres felülvizsgálatát –, miközben hangsúlyozzák a nyilvánosság bevonását a technológia előnyeinek és az alapvető szabadságjogok védelmének egyensúlyba hozatala érdekében. Ahogy a városok tovább integrálják az MI-t a közbiztonsági rendszerekbe, ezek a technológiák ígéretes eszközök lehetnek a biztonság megreformálásában. Ugyanakkor sikerük nemcsak a műszaki hatékonyságon múlik, hanem etikai, jogi és társadalmi szempontokon is. A folyamatos kutatás, a transzparens irányítás és az oktatott közvélemény alakítása alapvető fontosságú lesz abból a célból, hogy az MI-alapú videómegfigyelés felelősségteljes módon gördüljön ki a világ minden táján.