Adrian Ward, egy tapasztalt sofőr Austinban, Texas államban, tavaly novemberben hirtelen dezorientálódott, amikor az Apple Maps meghibásodott, ami rámutatott a technológiába való támaszkodására a navigáció során. Ez az eset egy széles körben elterjedt aggályt emelt ki, miszerint az internet negatívan befolyásolja az emberi memóriát. Felmérések az 'digitális amnézia' jelenségét azonosították, ahol az emberek elfelejtenek információkat, mert tudják, hogy digitálisan tárolják őket. Az Oxford University Press még a 'tudatrothadást' is kiemelte, amely a szellemi élesség csökkenését írja le a trivialitás online tartalmának fogyasztása miatt. Olyan szakértők, mint Daniel Schacter a Harvardról, figyelmeztetnek a technológia által okozott memória-vesztésről szóló pánikkeltő jóslatok ellen. Míg egyes tanulmányok azt jelzik, hogy a digitális eszközök egyes memória teljesítményeket ronthatnak—például GPS-felhasználók küzdenek az útvonalak felidézésével—nincs erős bizonyíték a memória képességek jelentős csökkenésére. Az olyan állításokat, miszerint 'a Google butít el minket', túlozásnak tekintik olyan kutatók, mint Elizabeth Marsh. A mesterséges intelligencia (AI) eszközök, mint például a ChatGPT felbukkanásával új kérdések merültek fel a memóriára gyakorolt hatásukkal kapcsolatban. A kutatók figyelmeztetnek, hogy a chatbotok elősegíthetik a kognitív lustaságot és hozzájárulhatnak a hamis emlékek kialakulásához, amint azt a 'halottbotok' esetében láthatjuk—digitális újraalkotásai elhunyt egyéneknek, akik olyan gondolatokat fejezhetnek ki, amelyeket sosem osztottak meg. Az internet külső memória bankként való használatának koncepciója egy 2011-es Betsy Sparrow által végzett tanulmányból származik, amely azt javasolta, hogy az emberek egyre inkább az internetre gondolnak, amikor válaszokat keresnek, és hogy a tudás megőrzése gyengébb visszaemlékezéshez vezet.

Azonban a replikációs tanulmányok megkérdőjelezték ezen megállapítások megbízhatóságát, szigorúbb kutatási normákra szólítva fel. Ward továbbra is Sparrow megállapításainak támogatója, összekapcsolva a transzaktív memória koncepcióját—tudás megosztása másokkal—növekvő digitális interakcióinkkal. Ez a kognitív leterhelés lehetővé teszi az egyének számára, hogy a memóriaigényeket az eszközökre hárítsák, szabad kapacitást teremtve más feladatokhoz. A kutatások azt mutatják, hogy a GPS-re való erős támaszkodás ronthatja a térbeli memóriát, tükrözve a korábbi megállapításokat, hogy a fényképezés csökkentheti az adott témákról való emlékezést. Végső soron a kognitív leterhelés hasznos lehet, lehetővé téve a jobb fókuszálást más feladatokra. Azonban a tanulmányok azt mutatják, hogy az emberek gyakran összekeverik az internet információit a saját tudásukkal, ami túlzott önbizalomhoz vezethet a memóriájukban. Marsh kísérletei arra utalnak, hogy az információ online bemutatásának módja elősegítheti a családiasságot és a félreértéseket a személyes tudásról. Az AI és a keresőmotorok folyamatosan változó tája továbbra is kihívások elé állít bennünket a memória és az információs túlterhelés közötti kapcsolatunkban.