2025. november 25-én egy kétpárti koalíció, amelyben 35 amerikai tagállam ügyészei és a Columbia Körzet képviselői működtek közre, sürgősséggel fordult a Kongresszushoz, arra kérve a törvényhozókat, hogy ne akadályozzák az államok jogát saját mesterséges intelligencia (MI) szabályozásának megalkotásában és betartatásában. A csoport élén New York ügyésznője, Letitia James állt, mellettük Észak-Karolina, Utah és New Hampshire képviselői fogalmaztak meg komoly aggályokat a szabályozatlan MI veszélyeivel kapcsolatban, mint például a fizikai sérülések és a chatbotok rossz használata, hangsúlyozva a szigorú felügyelet fontosságát a közbiztonság védelme érdekében. Rávilágítottak arra is, hogy az állami autonómia kulcsfontosságú a helyi igényekhez igazított szabályozások kidolgozásában, és bírálatokban részesítették a szövetségi erőfeszítéseket, melyek a szövetségi törvényhozás jogkörének csökkentését célozták, miközben az országos MI-politika továbbra is pang. Szövetségi szabványok hiányában az államok önállóan alkottak törvényeket számos MI-vel kapcsolatos kérdésben, reagálva olyan fenyegetésekre, mint a MI által generált szexuális tartalom, politikai manipuláció vagy az esélyegyenlőség kérdései a lakhatás, munkahely és oktatás területén. Különösen Kalifornia lépett előre átfogó szabályozásokkal, amelyek várhatóan 2026-ban lépnek majd életbe, és nagyobb átláthatóságot, valamint kockázatkezelést írnak elő az MI-fejlesztőknek, erősítve az iparági felelősségvállalást és a fogyasztók védelmét. Eközben a nagy technológiai vállalatok, mint például az OpenAI, a Google, a Meta és az AngelList vállalat főként a egyesített szövetségi keretrendszer mellett foglalnak állást, érvelve az egységes szabványok, a szabályozási fragmentáció csökkentése és az innováció támogatása mellett. Az azonban, hogy nincs egységes szövetségi irányelv, egy összefüggő állami szabályozási szövetet eredményezett.

A politikai feszültségek tovább bonyolítják a helyzetet; az Trump-kormányzat támogatta az állami MI-törvények elleni lépéseket, többek között olyan próbálkozásokat, amelyek keretében korlátozó rendelkezéseket akartak beépíteni a nemzetvédelemről szóló törvényekbe, illetve jogi kihívásokat helyeztek kilátásba, ezzel hangsúlyozva az MI-gazdaság irányításának vitatott voltát. A szövetségi ellenállás ellenére a Szenátus túlnyomó többséggel (99-1) elutasította azt a javaslatot, amely a állami MI-törvények felfüggesztését célozta, így mutatva a kétpárti támogatást az állami szabályozói szerep iránt a szövetségi bizonytalanság közepette. A koalíció üzenete a Kongresszusnak rámutat arra, hogy az olyan újdonságokat, mint az MI, szabályozóként irányító törvényhozói lépések összetettek, és egyensúlyt követelnek a szövetségi és az állami hatáskörök, az ipari befolyás és a közbiztonság között. Miközben az MI technológia tovább fejlődik és egyre inkább beépül a társadalomba, várhatóan a szabályozási keretekről szóló viták intenzívebbé válnak. A jövőben hozott döntések alakítják majd az MI fejlődési irányát, az alapvető jogok védelmét és az általános közbiztonságot az ország egészében. Az állami proaktív szabályozási erőfeszítések kulcsfontosságú mintául szolgálhatnak, vagy felszólalásokat váltanak ki a szövetségi szintű koordináció fejlesztése érdekében, hogy szembe kelljen nézni az MI sokrétű kihívásaival. Végső soron a koalíció egységes állásfoglalása hangsúlyozza a szövetségi hatalom megőrzésének szükségességét az MI-kockázatok helyi szituációk szerinti kezelésében, miközben az együttműködésen alapuló irányítást támogatja, amely az innovációt felelősségvállalással és ellenőrzéssel egyensúlyozza. Ez a folyamatos párbeszéd az államok, a szövetségi kormány, az ipar és a nyilvánosság között döntő szerepet játszik az MI szabályozásának jövőjében az Egyesült Államokban.