Gustavo Prieto, a senior kutató és tanár az 예́dtheti Egyetemen, valamint a Flanders Kutatóalap (FWO) kutatója, feltárja a blockchain technológia jogi felelősségvállalásra gyakorolt hatását, különösen a nemzetközi emberi jogi jogban. A kriptovalutákon túl a blockchain új területeket formál át, mint például a digitális azonosítók, ellátási láncok és energia szektor, ezáltal felmerül a fő kérdés: hogyan illeszkedhetnek a decentralizált, kódalapú rendszerek a hagyományos jogi keretekhez? A blockchain kettős szerepet tölt be—egyrészt növeli a transzparencia révén a felelősségvállalást, másrészt bonyolítja az ellenőrzést, mivel a felelősséget szétszórja és elhomályosítja a káros cselekményeket. Ez a feszültség újragondolást igényel a többpólusú rendszerekben, ahol a hatalmat és felelősséget több, átfedő szereplő osztja meg. Prieto javasolja a nyilvános-privát konvergencia keretrendszereket, amelyek összehozzák a szabályozókat, szabványalkotókat és magánszektorbeli szereplőket, hogy összhangba hozzák a szabályokat, az ellenőrzést és a végrehajtást, és a blokklánc-gazdálkodást a nemzetközi jogi normák, így az emberi jogok beépítésével kezeljék. A blockchain megértése azzal kezdődik, hogy tekintetbe vesszük, decentralizált digitális infrastruktúráról van szó, amit sok független csomópont működtet, nem pedig központi hatóságok. Alkalmazásai növekvő mértékben érintik a közjókat—például digitális identitáskezelést, segélyelosztást, biztonságos adatmegőrzést—amelyek hagyományosan állami vagy nemzetközi szabályozás alá tartoztak. Az emberi jogi kormányzás maga is decentralizált, államokat, NGO-kat, vállalatokat és nemzetközi szervezeteket foglal magába, de továbbra is főként hierarchikus. Blockchain kezdeményezések, mint például az ENSZ Világ Élelmiszerprogramjának azon építései, amelyek a menekültek támogatását, vagy a nemzetállami személyazonossági projektek célja a felhasználók felhatalmazása, gyakran merev, hierarchikus modelleket másolnak, melyek hiányoznak a közösségek valódi részvételéből. Ezek a példák kiemelik, hogy a blockchain egyszerre támogatja és zavarja meg az emberi jogokért való felelősségvállalást, új fogalmi eszközökre van szükség a hagyományos központosított kereteken túl. Prieto a blockchain-et a többpólusú társadalmi rendszerek koncepciójában helyezi el, amelyet Michael Polanyi vezetett be, és olyan társadalmi rendszert ír le, ahol több döntéshozó központ működik, összhangban a helyi szabályok szerint, mégis egymással összefüggésben. A nyilvános, permission nélküli blockchainek például számos globális csomópont működik konszenzus alapján, nem központi irányítás szerint. Ez kihívást jelent a hagyományos jogi keretek számára, amelyek központosított érvényesítést feltételeznek—államiság vagy vállalatok útján—, és bonyolítja az emberi jogi felelősség kérdését a decentralizált környezetben. Ugyanakkor a blockchain irányításának mechanizmusai a bizalom és a peer-értékelés révén tükrözik a többpólusú emberi jogi felügyelet egyes aspektusait, így értékes betekintést nyújtanak mindkét területen a felelősség erősítéséhez. Ezeknek a kihívásoknak a kezelésében Prieto analógiát von a „Globális Pénzügyi Szerkezethez”, amelyet a 2007–2009-es válság után hoztak létre, különösen a Pénzügyi Stabilitási Testülethez (FSB), amely egy nyilvános-privát összefogó testület, mely összehozza a szabályozókat, szabványalkotókat és magánszektor szereplőit a globális pénzügyi szabályok és ellenőrzés harmonizálására.

Ez a rugalmas, mégis legitim modell mintát adhat a blockchain-gazdálkodással és az emberi jogi felelősségvállalással kapcsolatban, hangsúlyozva a koordinációt központosított hatalom nélkül. A blockchain globális, joghatóságon átívelő jellege megköveteli a felügyeletet valamennyi nemzeti jogalkotáson kívül is. Olyan nyilvános-privát összefogó szervezet, amit például a G20 vagy az ENSZ közgyűlése támogat, koordinálhatná a „soft law” szabványokat olyan szervezetek között, mint az ISO vagy az IEEE, továbbá szabályozókat és iparági szereplőket, és kezelhetné a többpólusú feladatokat, például auditokat vagy jogviták rendezését. Ez a modell elismeri, hogy sem a központi állami irányítás, sem a magánszféra önszabályozása nem elegendő ahhoz, hogy felelősségteljesen kezeljék a decentralizált digitális rendszereket. A humanitárius jogszabályokba történő beépítése elengedhetetlen, mivel a technológia hatáskörének szétosztásával, a szabályokat kódba ágyazva és a jogi felelősség vonalait elmosva változik a helyzet. Mivel korábban főként központosított államokra koncentrált, a humanitárius jogszabályok is fejlődniük kell, hogy működjenek többpólusú rendszerekben. A nyilvános-privát konvergencia keretei elősegíthetik a fejlesztők, szabályozók és emberi jogi intézmények közötti együttműködést, és a jogvédelem, például a magánélet, a biztonság, az esélyegyenlőség kérdéseit beépítsék a blockchain architektúrába és felügyeletébe akár a kezdetektől fogva. Ez a beépítés nem csupán normatív, hanem létfontosságú a blockchain hitelessége szempontjából, növelve a felhasználók, szabályozók és befektetők közötti bizalmat, miközben csökkenti a szabályozási ellenállás kockázatát. Így a blockchain példát mutathat a felelősségre vonhatóságra a szétosztott, kódalapú rendszerekben, ahol nincs központi bíró. Ezeknek a többpólusú irányítási mechanizmusoknak a kihívásai túlmutatnak a digitális technológiákon, például a klímaváltozás kezelésében is szerepet játszhatnak. Mindkettőnél fontos az önállóság és a felelősség megfelelő egyensúlya, intézményi hálózatokon és szereplőkön keresztüli megosztott felelősségi kereteken belül. A nyilvános-privát konvergencia modellje a blockchain számára inspirálhatja az egyéb területeken, például a pénzügyi, környezeti vagy emberi jogi irányításban az erősebb felelősség kérdését, beépítve a fenntarthatóságot és jogokat azok középponti értékként. Ez az elemzés a Prieto várható könyvére, a „Nemzetközi emberi jogi jog a blockchain korszakában: Felelősségvállalás újradefiniálása a decentralizált rendszerekben” című művére épül, és Ghent Egyetemi FWO ösztöndíjából származik. A kifejtett nézetek sajátjai, és nem képviselnek semmilyen szervezeti vagy intézményi álláspontot.