Jensen Huang, az AI-háború megtestesítője, a félvezetőóriás Nvidia vezérigazgatója, amelynek értéke két év alatt 300 százalékkal nőtt, személyesen is a hype-ot testesíti meg. A lendület ellenére Huang megpróbálta megnyugtatni a félelemkedőket az AI-buborék kapcsán egy legutóbbi eredménybeszámoló során, és kijelentette, hogy a Nvidia ennél sokkal másabb dolgokat lát. Ez az érzelem más prominens személyek körében is visszaköszön: a Fehér Ház AI-ügyész- és kockázatitőke-embere, David Sacks a mesterséges intelligencia rohamát egy beruházási szuperciklusnak nevezi; a Silicon Valley-beli befektető, Ben Horowitz pedig a keresleti és kínálati fundamentumokra alapozva elhessegeti a buborékvállalásokat; míg a JPMorgan egyik vezetője, Mary Callahan Erdoes az őrültségnek tartja a buborék ötletét, kiemelve, hogy jelenleg egy jelentős működési forradalom zajlik. Ugyanakkor Paul Kedrosky, az MIT kutató- és kockázatitőkés munkatársa megkérdőjelezi a nagy lendület fenntarthatóságát, megjegyezve, hogy bár az AI-technológia hasznos, gyors fejlődése megállt, így a következő öt évben folyamatos forradalomra váró elvárások tévesek lehetnek. Az alapok beáramlása elképesztő. Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója azt állítja, hogy évi 20 milliárd dolláros bevételre számít, és az elkövetkező nyolc évben 1, 4 trillió dollár adatközpont-fejlesztést tervez, a növekvő ügyfélbázis bővítése függvényében. Ugyanakkor a tanulmányok szerint a chatbotok hatása a vállalatok profitjára korlátozott, és csak a felhasználók mindössze 3 százaléka fizet az AI-szolgáltatásokért. Daron Acemoglu, a Nobel-díjas közgazdász óvatosságra inti a túlzásokat, bár elismeri a jövőbeli termelékenység növekedésének lehetőségét. Eközben az Amazon, a Google, a Meta és a Microsoft állítólag idén mintegy 400 milliárd dollárt költ AI-infrastruktúrára, és akár a készpénzáramlásuk felét is erre fordítják adatközpontok építésére. Ez az összeg minden iPhone-felhasználóra világszerte több mint 250 dollárt tenne ki, ami nyilvánvalóan irreális. A készpénz megőrzése érdekében olyan cégek, mint a Meta vagy az Oracle, magántőke- és hitelforrásokat próbálnak igénybe venni a fejlesztések finanszírozásához. A Goldman Sachs elemzői jelentése szerint a túlzott adósságok 300 százalékos növekedését tapasztalták a nagyfelhő-szolgáltatók körében, amelyek kreatív finanszírozási módszerekkel, például különleges célú vállalatokon (SPV-ken) keresztül tartják távol a kötelezettségeket a nagy tech cégek mérlegétől. Például a Wall Street-i Blue Owl Capital és a Meta finanszírozta egy 27 milliárd dolláros Louisiana-i adatközpontot egy SPV-n keresztül, ahol a Meta teljes számítási kapacitással rendelkezik, de csak 20 százalékban tulajdonolja, és a tartozást megfeledkezik a mérlegéről. Ha a mesterséges intelligencia buboréka kipukkad, a Meta minden további nélkül százmilliárdokkal tartozna, függetlenül a felhasználástól.

Gil Luria, a befektető, figyelmeztet, hogy bár az SPV-k most már átláthatóbbak, a hasonló szerkezetek túlzott használata a korábbi összeomlásokat, például az Enron vagy más hasonló cégek bukását idézhette elő, és jövőbeli stabilitást veszélyeztethet. Ez a hatalmas adóssághegy azonban feltételezi, hogy a jövőbeni AI-bevételek fedezik a költségeket. A Morgan Stanley szerint például a Big Tech 2028-ig összesen 3 trillió dollárt fog költeni AI-infrastruktúrára, de ebből mindössze a feléhez nyerhető működési cash flow. Luria figyelmeztet, hogy a túl sok kapacitás kiépítése és a stagnáló piacnövekedés miatt az adósság értéktelenné válhat, és akár egy új pénzügyi válságot, a dotcom-buborékhoz hasonlót is kiválthat, amely hasonlóan az óriásfiber-optikus infrastruktúrába való túlzott beruházás után omlott össze. További aggályokat szítanak a körkörös befektetési tranzakciók, amelyek mesterségesen növelik az AI iránti keresletet. A Nvidia legutóbbi, 100 milliárd dolláros megállapodása az OpenAI-val például Nvidia által finanszírozott adatközpontokat takar, amelyek Nvidia chipeket vásárolnak, ezzel összemosva a valódi piaci jeleket. Kedrosky szerint ilyen szerződések ekkora méretben szokatlanok, és a dotcom-éra hype-ját idézik. Kisebb vállalatok, például a CoreWeave is belesodródnak ebbe a körforgásba, chipkapacitást és részvényeket cserélve az OpenAI-val, miközben a Nvidia, mint a CoreWeave befektetője, beleegyezett, hogy bármilyen nem használt kapacitást megvásárol 2032-ig. Acemoglu közgazdász arra figyelmeztet, hogy ezek a megállapodások törékeny „elbocsátási házzá” válhatnak. Néhány vezető befektető növekvő óvatosságról tanúskodik: Peter Thiel nemrég eladta összes Nvidia-részvényét, és a SoftBank közel 6 milliárd dollár értékben szabadult meg. Michael Burry, akit a 2008-as ingatlanbuborék előrejelzéséért ismernek, Nvidia- shortolással próbál profitálni, rávilágítva a cég könyvelési mutatóinak átláthatatlanságára és a körkörös finanszírozásra. Kérdéseket intéz a valódi végfelhasználói kereslet iránt, megjegyezve, hogy a legtöbb vásárlót értékesítési finanszírozás támogatja, és az OpenAI a központi szereplő, de nem állnak rendelkezésre tiszta ellenőrzést végző auditorok. Még az iparág vezetői is elismerik a túlzott lelkesedést. Az OpenAI Sam Altman elismeri, hogy a befektetők túlságosan is izgatottak, ugyanakkor az AI-t tartja a legfontosabb fejlesztésnek az utóbbi időben. A Google vezérigazgatója, Sundar Pichai szintén elismeri, hogy jelenleg az AI-piacon „iracionális” viselkedés tapasztalható. Összefoglalva, bár az AI átalakító potenciálja széles körben elismert, a hatalmas tőkeáramlások, nagy adósságok, összetett finanszírozási struktúrák és körkörös szerződések jogos aggályokat vetnek fel a fenntarthatóság és a közeli pénzügyi visszaesés kockázata kapcsán.