A „blokklánc stratégia” körüli diskurzusokban a pénzügyi intézmények elsősorban az architektúrára összpontosítanak, különös figyelmet szentelve a nyilvános és privát blokkláncok közötti választásnak. Ez a alapvető döntés kulcsfontosságú, mivel hatással van az infrastruktúra fejlesztésére, a termékinnovációra és a kockázatkezelésre a pénzügyi szolgáltatások és a kifizetések területén. A nyilvános blokkláncok, mint a Bitcoin és az Ethereum, decentralizáltak, lehetővé téve bárki számára a tranzakciók érvényesítését és a naplóhoz való hozzáférést, elősegítve a radikális átláthatóságot, de korlátozott irányítást biztosítva. Ezzel szemben a privát blokkláncok engedélyezettek és csak kiválasztott résztvevők számára hozzáférhetők, így a vállalatok, mint például a JPMorgan Onyx, jelentős kormányzással rendelkeznek, de kevesebb átláthatóságot nyújtanak. A két típusú blokklánc között a bizalom mechanizmusában rejlik a különbség: a nyilvános láncok algoritmikusan támaszkodnak a konszenzus protokollok által vezérelt bizalomra, míg a privát láncok intézményi bizalomra építenek a konzorcium tagjai között.

Így a nyilvános blokkláncok alkalmasak a magas átláthatóságot igénylő alkalmazásokhoz, mint például a határon átnyúló kifizetések, míg a privát láncok jobban működnek a kontrollált környezetekben, mint például az ellátási lánc finanszírozása. A két architektúra közötti választásnak stratégiai jellegűnek kell lennie, nem ideológiai alapú választásnak, és a projekt specifikus igényeihez és kockázati szempontjaihoz kell alkalmazkodnia. A jövő pénzügyi infrastruktúrája valószínűleg több láncból fog állni, lehetővé téve a hatékony irányítást a nyilvános és privát rendszerek között az operatív követelmények függvényében. Például a Circular Protocol egy olyan blokklánc ökoszisztéma bevezetésére készül az egészségügy számára, amely mindkét lánctípust kihasználja, felismerve az ipar egyedi szabályozási igényeit. Ahogy a pénzügyi intézmények egyre inkább tokenizálják az eszközöket és innovatív kifizetési megoldásokba vonódnak, a nyilvános és privát blokkláncok közötti megkülönböztetés továbbra is elmosódik. Végül, a megfelelő blokklánc architektúra nemcsak a meglévő üzleti modellek támogatását segíti elő, hanem hatással lesz a stratégiai rugalmasságra, a szabályozási megfelelésre és az innovációs kapacitásra a jövőben.