Árpil 2025 kezdetén Mark Zuckerberg felhívta a figyelmet Amerika növekvő magánykrízisére, megdöbbentő csökkenésekre a személyes találkozásokban, és a bizalom eróziójára a hagyományos intézmények iránt. Javasolta, hogy az AI-k társak és terapeuták, akik a személyek egyedi érzelmi szükségleteihez igazodnak, könnyebben hozzáférhető és hatékonyabb támogatást nyújthatnak, mint a hagyományos módszerek. Zuckerberg nézőpontja a növekvő elszigeteltség aggályait tükrözi, amit a közösségi összejövetelek csökkenése, a vallási és kulturális intézmények befolyásának mérséklődése és a felszínes digitális kommunikáció táplál. Az AI társak, vélte, személyre szabott beszélgetésekkel, érzelmi támogatással és terápiás iránymutatással állhatnak rendelkezésre 24 órán át, így pótolhatják az emberi gondozók, terapeuták és társasági helyek hiányát. Ennek ellenére a pszichológia és a neurológia szakértői óvatosságra intenek az AI túlságos megbízásával szemben. Az emberi kapcsolatok összetett érzelmi cseréken, fizikai jelenléten és közösen szerzett tapasztalatokon alapulnak, melyeket az AI nehéz utánozni. A tükörneuronok fogalma például az ember született empátiaképességét mutatja, amely egy biológiai folyamat, amit nehéz mesterségesen utánozni. Emellett a való világban való társadalmi részvétel érzelmi fejlődést, ellenálló képességet és a közösséghez tartozás érzését erősíti – elemeket, melyeket a kritikusok szerint az AI-alapú interakciók nem tudnak hitelesen nyújtani.

Figyelmeztetnek arra, hogy az AI társaság felszínes érzelmi kapcsolatokhoz vezethet, amelyek végső soron nem csökkentik, hanem akár növelhetik a magányt. Aggodalom merül fel azzal kapcsolatban is, hogy az AI-megoldásoktól való függőség alááshatja a létfontosságú társadalmi infrastruktúrát – mint például a közösségi központokat, mentálhigiénés szolgáltatásokat és nyilvános találkozó helyeket –, amelyek nélkülözhetetlenek az őszinte társadalmi kötelékek és támogatási rendszerek kialakításához. Az erőforrások AI-re való irányítása tovább gyengítheti ezeket az alapintézményeket. A vallási szervezetek, amelyek egykor közösség-összetartó és célt adó szerepet töltöttek be, szintén hanyatlásnak indulnak, ami tovább nehezíti a helyzetet. A kritikusok szerint a csökkenő részvétel által keletkezett űrt inkább közösségi erőfeszítésekkel kell pótolni, mint technológiai „helyettesítőkkel”. Bár elismerik Zuckerberg valódi hangsúlyát a magány problémájának sürgős kezelésében, a kritikusok hangsúlyozzák, hogy a megoldásoknak az emberi kapcsolatok újraélesztésére és a közösség-erősítésre kell fókuszálniuk. A fenntartható fejlődéshez szükség van a társadalmi infrastruktúrák, mentálhigiénés programok és közéleti aktivitások fejlesztésére, miközben a technológia csak kiegészítő támogatásként szolgálhat, nem pedig helyettesítőként a mély, többdimenziós emberi kapcsolatok számára. Összefoglalva, Zuckerberg nyilatkozatai fontos beszélgetést indított el a komplex magányjárványról. Az AI társak ígéretes lehetőségeket rejtenek, és átmeneti segítséget nyújthatnak, de az emberi kapcsolatok gazdagsága felülmúlhatatlan. A magány hatékony kezeléséhez elsőbbséget kell adni az emberközpontú intézmények és közösségek megerősítésének, amelyek ellenálló képességet, empátiát és tartós társadalmi támogatási hálózatokat építenek.