Egy nemrégiben készült nemzetközi Pénzügyi Szervezet (IMF) tanulmány, amelyet ezen a Föld NAPján bemutatott környezeti frissítésben is kiemeltek, egyre növekvő aggodalmakat kelt az AI környezeti hatásával kapcsolatban. A tanulmány előrevetíti, hogy 2025 és 2030 között az AI-hez kapcsolódó tevékenységek világszerte 1, 3 és 1, 7 gigatonna szén-dioxid-kibocsátást generálhatnak – ez több, mint öt év alatt Olaszország teljes CO2 kibocsátása – utalva az AI gyorsan növekvő szektorának jelentős környezeti lábnyomára. Bár az IMF arra a következtetésre jut, hogy az AI gazdasági és termelékenységi előnyei valószínűleg felülmúlják ezeket a társadalmi költségeket, az eredmények vitákat váltottak ki. A kritikusok szerint az alkalmazott széndioxid-szociális költség (SCC), amelyet 39 dollár/tonban állapítottak meg, jelentősen alábecsüli a valós világbeli károkat és a hosszú távú klímahatásokat, míg a magasabb SCC nagyobb gazdasági kockázatokat jelezne a korlátlanul növekvő AI-vezérelt kibocsátások kapcsán. Ezeket a riasztó kibocsátás-előrejelzéseket egyik fő tényező az AI-infrastruktúrát igénylő energiafogyasztás növekedése, amely várhatóan 2030-ra évi 1500 terawattóra (TWh) lesz – ez megegyezik India jelenlegi teljes energiaigényével, amely a világ harmadik legnagyobb fogyasztó. Ez rámutat az AI technológiák energiaintenzitására, mint például nagyszabású adatelemzés, modellképzés és adatközpont-működtetés. A adatközpontok példája jól illusztrálja ezt a tendenciát; Észak-Virginia, mint egyik kulcsfontosságú adatközpont központ, most olyan komplexumokat tartalmaz, amelyek össztömege nyolc Empire State Buildingével egyezik meg. Ez a növekedés nemcsak hatalmas fizikai területet igényel, hanem növeli az energiafogyasztást működtetés és hűtés céljából is, ezzel fokozva az energiafelhasználással kapcsolatos aggodalmakat. Párhuzamosan az Egyesült Államok kockázati tőke beruházásai a klímatechnológiába vegyes képet mutatnak. 2025 elején kissé nőtt a finanszírozás az előző negyedévekhez képest, jelezve az folyamatos befektetői érdeklődést; ugyanakkor a tranzakciók száma csökkent, ami óvatos befektetői hangulatot tükröz a technológiai életképesség és szabályozási kihívások miatt.

Ez az óvatos, de stabil megközelítés elismeri a fenntartható technológiák fontosságát, miközben éberek a gazdasági és szabályozási bizonytalanságokkal kapcsolatban. Szövetségi szinten is folynak politikai változások. Lee Zeldin, az Environmental Protection Agency (EPA) igazgatója bejelentette a közelgő szabályozási programok felülvizsgálatát és javasolt csökkentéseket, különösen az környezetjogi kezdeményezések támogatásának csökkentését, mint az átfogó szabályozási funkciók egyszerűsítésének részeként. Ezek a lépések jelentős kritikákat váltottak ki a környezetvédelmi aktivisták körében, akik attól tartanak, hogy a támogatás csökkenése aránytalanul károsítja a klímaváltozásnak és szennyezésnek kitett sérülékeny közösségeket. Eközben a közlekedéspolitika továbbra is vitatott: Sean Duffy, az amerikai Szállítási Minisztérium vezetője nyomást gyakorolt New York városi vezetőire, hogy tegyenek le az urbanisztikai torlódási díjtervekről, amelyek célja a városi forgalom és kibocsátások csökkentése, ez is fokozva a közöttük fennálló feszültséget a fenntartható közlekedési stratégiák kérdésében. A külkereskedelemben az Egyesült Államok új importvámokat vezetett be Délkelet-Ázsia felől érkező, kínai cégekkel kötött napenergia-panelekre, célul kitűzve, hogy megvédje a helyi gyártókat azon eljárásoktól, melyekkel megkísérlik elkerülni az illegális árukivitelre és a kártérítési vámokra vonatkozó szabályokat. Ezek a vámtarifák növelhetik a napenergia-projektek költségeit és késleltethetik azok beindítását, hátráltatva a tiszta energiaátállást. A vállalati vezetésben az Edison Electric Institute (EEI), az USA-ban működő tulajdonban lévő közművállalatokat képviselő szervezet, bejelentette, hogy vezetői változások várhatók, amelyek célja, hogy kezeljék az energiapiacok fejlődésével, a megújuló energia integrációjával és a politikai akadályokkal járó kihívásokat. Ezek a szálak összefonódva mutatják, hogy az AI fejlődése és a klímavédelmi célok közötti összetett kapcsolat milyen kihívásokat rejt magában. Az AI infrastruktúra energiaigényei egyre növekvő terhet rónak az iparra, politikára és befektetőkre egyaránt, megkövetelve az összefogást és a felelősségteljes intézkedéseket. Ahogy az AI globalizálódik és számos szektorban egyre inkább beépül, létfontosságú lesz az egyensúly megtalálása a gazdasági előnyök és a környezeti terhek között a fenntartható jövő kialakítása érdekében.