Kilenc évvel ezelőtt hozzáférést nyertem a szokásosan korlátozott Stanford Mesterséges Intelligencia Laborhoz, lenyűgözött az AI potenciálja, hogy mindent forradalmasítson. Részt vettem egy találkozón, ahol AI kutatók és kockázati tőkések arról beszélgettek, hogyan „helyettesítsék az összes írót”. Dokumentáltam ezt a kritikus pillanatot, szándékomban állt megőrizni azok számára, akik a jövőben esetleg érintettek lesznek. A beszámoló eddig nem publikálták, míg nemrég újra átnéztem és észrevettem, hogy a diskurzusok előrevetítették a jelenlegi technológiai tájat. Az alábbiakban olvasható ez a jelentés, amely betekintést nyújt abba az időbe, amikor a jövő még kialakulóban volt. A laboratóriumban tett látogatásom során, amely a Stanfordi Gates Computer Science Buildingben található, az atmoszféra szürkén és figyelemre méltónak tűnt, annak ellenére, hogy történelmi jelentősége volt olyan technológiai fejlődésekben, mint a Google. A beszélgetések az AI által támogatható problémamentes, halhatatlanságot növelő jövő víziójától kezdve egészen a technológia által jelentett egzisztenciális fenyegetésekhez fűződő figyelmeztetésekig terjedtek. Elon Musk az AI-t az emberiség „legnagyobb egzisztenciális fenyegetésének” nevezte, míg mások az AI-innovációkból származó növekvő munkanélküliségre és társadalmi egyenlőtlenségre aggódtak. A labornak a Silicon Valley-beli kockázati tőkésekkel együttműködő eClub esti ülése a újságírásra és az AI írásra gyakorolt potenciális zavaró hatásaira összpontosított.

Húsz hallgató, többségében férfi és informálisan öltözve, gyűlt össze, miközben a kockázati tőkések arról beszéltek, hogyan tudná az AI helyettesíteni a hagyományos írókat. A beszélgetést vezetők, köztük Marty és Ashish kockázati tőkések, elsősorban az AI piac által vezérelt potenciáljára összpontosítottak a hírtartalom létrehozásában, gyakran figyelmen kívül hagyva az írók és a újságírói integritás következményeit. Míg néhány résztvevő, mint Manoush, hitte, hogy az AI képes növelni a termelékenységet, mások, köztük Euro-humanisták, mint Elek, érvényes aggályokat emeltek a jelentős munkák elvesztése és a újságírás minősége miatt. A tech szakemberek vitatkoztak arról, hogy az újságírás át tudna-e térni egy olyan modellre, ahol a szabadúszók helyettesítik a hagyományos újságírókat, AI aggregációval összefonva a tartalmat. A diskurzusok arra a gondolatra hajlottak, hogy a technológia határozza meg a jövőt, figyelmen kívül hagyva a morális következmények, a demokrácia vagy a társadalom valódi szükségleteinek figyelembevételének szükségességét ebben a technológiai evolúcióban. Az esti összejövetel egy zavaró tendenciát illusztrált: egy intelligens emberekből álló csoport a munka és a társadalom jövőjéről beszélgetett anélkül, hogy átgondolták volna az általuk kifejlesztett innovációkkal összefüggő mély társadalmi felelősségeket. Az írók elmozdítását elkerülhetetlen kimenetként kezelve, félretolták a jövővel kapcsolatos széleskörű, alapvető beszélgetéseket, amelyeket közösen formáltak. Ez a pillanatfelvétel a laborról egy olyan korszakot örökít meg, amikor a technológia algoritmikus ígéretei elhomályosították az emberi költségeket, festve egy olyan jövőt, amelyet azok diktálnak, akik a kormányrudat fogják, miközben az emberi dimenzió háttérbe szorult. A találkozó végén a résztvevők nem is sejtették, hogy közös döntéseik nemcsak saját jövőjüket, hanem számtalan más ember jövőjét is formálták.