Vízkancellár Camrose, az Egyesült Királyság Árnyék Minisztere a Mesterséges Intelligencia témakörében, reagált a munkaerő-felvétel és -felvételi gyakorlatok egyre növekvő kritikáira, kritikusan szemügyre véve a jelenlegi módszereket, mint érzelmileg túlterheltek és hatékonyságtalanok. Azt állította, hogy a problémák messze túlnyúlnak a technológián, rámutatva, hogy sok toborzási technológia elavult paradigmasra épül, különösen a CV-kre való támaszkodásra, amely gyakorlat a középkori egyházra nyúlik vissza. Még századok elteltével is a jelöltek értékelése gyakorlatilag változatlan maradt, ami intézményesült rendszereket eredményezett, amelyek nem megfelelők a mai gyors tempójú munkaerőpiac számára. Ő az egyik fő problémának a "technológiai fegyverkezési versenyt" tartja a munkaadók és az álláskeresők között, ahol mindkét fél egyre összetettebb eszközöket használ—például fejlett pályázat-nyilvántartó rendszereket és önéletrajz-optimalizációs technikákat—hogy egymás felett álljanak. Ahelyett, hogy egyszerűsítené a toborzást, ez a verseny meghosszabbítja az álláskeresést, és frusztrációt, valamint emocionális kimerültséget okoz. Camrose kiemelte ennek az inefficienciának a tágabb hatásait is, hangsúlyozva, hogy a hosszadalmas keresések és a készséghiányok bénítják a karrierlehetőségeket és a munkahelyi termelékenységet. Azt javasolta, hogy azok az országok, amelyek hatékonyabb és megbízhatóbb munkaerő-piacokat fejlesztenek ki, jelentős nyereséget érhetnek el a nemzeti termelékenység és a lakosság jólléte szempontjából. A fő üzenete a hiring rendszer alapvető újjászervezésének szükségességét hangsúlyozza.

Nem csupán a meglévő technológiák gyorsításáról vagy skálázásáról van szó, hanem paradigma váltásról, integrált, célspecifikus megoldásokra, amelyek újragondolják a tehetség azonosítását, értékelését és párosítását. A széttagolt, elavult módszerektől való eltávolodva, ezek a rendszerek átláthatóbbá, igazságosabbá és hatékonyabbá tennék a toborzást. Camrose szerint ez a látásmód teljes mértékben kihasználná az MI és a fejlett technológiák potenciálját—nem csupán feladatok automatizálására, hanem a toborzás teljes átformálására. A munkaadók így pontosabban azonosíthatnák azokat a jelölteket, akik szervezeti igényeikhez illeszkednek, míg az álláskeresők egyszerűbb, stresszmentesebb utat kapnának a foglalkoztatáshoz. Az előnyök túlmutatnak az egyéni elhelyezéseken is. Egy hatékonyabb, megbízhatóbb munkaerő-piac csökkentheti a munkanélküliségi időszakokat, javíthatja az álláselégedettséget, növelheti a gazdasági ellenálló képességet, és elősegítheti a munkaerő alkalmazkodóképességét a gyorsan változó iparágakban. Összegzésképpen, Camrose válasza az MI-alapú toborzási kritikákra azt írja elő, hogy újra kell gondolni a felvételi módszereket, nemcsak a technológiai problémákra összpontosítva, hanem a rendszerek és a történelmi gyakorlatok alapjaira. Azt szorgalmazza, hogy a hibás folyamatok apróbb javításaitól lépjünk át az innovatív tervezések felé, amelyek javítják a toborzási élményt és növelik a nemzeti termelékenységet és társadalmi jóllétet.