Nemrég egyetemi oktatókkal beszélgettem, akik aggodalmukat fejezték ki a diákok gyakori AI-használata miatt tanulmányaik során, attól tartva, hogy a jövő munkavállalói túlzott mértékben fognak rá támaszkodni. A központi kérdés: be kell-e avatkozni?(Lásd Owoc és társai, 2019, a vita érdekében. ) Bár összetett, azt javaslom, az AI-t úgy kezelni, mint a múlt technológiai forradalmait, amelyek átalakították gondolkodásunkat és életmódunkat (Kuhn, 1997). Gondoljunk például a nyomtatásra, amit egykor attól tartottak, hogy elárasztja a társadalmat ellenőrizetlen ötletekkel és megkérdőjelezi a tudományos hatóságot. A rádiót azért kritizálták, mert eltereli a családokat és szenzációhajhász tartalmat terjeszt. A televíziót a figyelem rövidüléséért és a kritikus gondolkodás gyengüléséért tették felelőssé. Legutóbb az internet és az okostelefonok váltottak ki vitákat az információ túlterhelése és a közösségi média káros hatásai miatt (Carr, 2020). A lényeg: a technológia önmagában nem teszi a gondolkodást élesebbé vagy tompábbá—attól függ, hogyan viszonyulunk hozzá. Például a világszerte elérhető internet hatalmas oktatási forrásokat és egyenlő tanulási lehetőségeket nyújt (Haq és társai, 2023). Mégis, az intelligencia és a szakértelem jelentősen különbözik, nem az IQ-tól, hanem attól, hogyan keresik és alkalmazzák az emberek a tudást. Néhányan az interneten kiváló forrásokhoz jutnak, mások pedig felületes, trivialitásokat tartalmazó tartalmakat görgetnek végig. Ez ugyanígy igaz az AI-chatbotokra is: rajtad múlik, hogy okosabbá válsz-e vagy sem. Példa 1: Kreativitás és önállóság gátlása Egy HR-menedszer egy chatbothoz fordul, hogy egy két órás jóléti eseményt tervezzen szoftverfejlesztő mérnökök számára. A chatbot részletes tervet készít, gyorsan elvégzi a feladatot.

Ez ugyanakkor kiszorítja a kreativitást és kevés lehetőséget ad szakmai fejlődésre. A feladat elvégzése önmagában nem fejlődés. Tehát hogyan lehet nagyméretű nyelvi modelleket (LLMs) úgy használni, hogy közben megőrizzük a kreativitást és az önállóságot? A válaszom: kerüld az előre elkészített megoldásokat. Az LLM-ek irányt adhatnak a tanulásnak, személyre szabva a kontextusodhoz. Ahogy a Szókratész kérdezése elősegíti a kritikus gondolkodást (Zare & Mukundan, 2015), az LLM-ek kitartó „ellenfélként” szolgálhatnak, akik kihívás elé állítják az ötleteket és finomítják a gondolkodási folyamatokat, mielőtt azok a való életben alkalmazásra kerülnének (Laak & Aru, 2024). Példa 2: Kreativitás és önállóság támogatása A HR-managers kér egy útmutatást, kérdéseken keresztül, nem pedig közvetlen megoldásokat kér. A chatbot kérdéseket tesz fel, elgondolkodtató kérdéseket vet fel, kritikusan értékeli az ötleteket, és támogatja az önállóságot, a kreativitást és a kíváncsiságot. A folyamat végére a vezető szakmai fejlődést ér el, ez mutatja, hogy az AI hatása nagymértékben függ attól, hogyan használjuk. AI mint útmutató, nem problémamegoldó Vannak, akik azt vallják, meg kellene tiltani az AI-t, hogy megelőzzük az intellektuális lustaságot és megőrizzük az alapvető tanulást (Yu, 2023). Én nem értek ezzel egyet. Az AI-forradalom elkerülhetetlen; tiltani aligha lehet. Inkább arra bátorítom a diákokat, hogy az AI-t ne a gondolkodás helyettesítésére, hanem a tanulás fokozására használják. Legyen arra személyes oktató, Szókratész-ellenfél, pártatlan elemző vagy útmutató, amely közelebb visz a közvetlen fejlődési zónádhoz. Ez a megközelítés párhuzamba állítható a jó szülői neveléssel—nem az a jó szülő, aki megoldja a problémákat egy képzett gyermek helyett (ami hátráltatja a fejlődést), hanem aki felismeri a gyermek közvetlen fejlődési zónáját, és ösztönzi a továbblépést (Vygotsky, 1978). Ugyanígy az AI akkor lehet akadály, ha megoldja a problémáidat, vagy támogatóként támogatja az önálló növekedésedet.