Trump ellen a CASA ellen az MI-korszakban: Az Alkotmánybíróság véleményeinek szimulálása Múlt héten az Alkotmánybíróság meghallgatta a Trump v. CASA Inc. ügyet, amelyben a "egyetemes jogerős végzések" alkalmazását vizsgálták Trump elnöki rendeletével kapcsolatban, amely korlátozta a születési jogon alapuló állampolgárságot. Ez egy kísérletet váltott ki: vajon egy mesterséges intelligencia, kizárólag az érvelési szöveg és háttérismeretek alapján, reálisan képes-e szimulálni a közelgő alkotmánybírósági véleményeket?Az MI megjósolta minden bíró szavazatát, rövidített véleményeket fogalmazott meg, és stratégiai interakciókat elemzett, meglepően koherens eredményeket produkálva. Egy szimulált Linda Greenhouse jelentés szerint az ítélőtábla 6-3-as többséggel úgy döntött, hogy jelentősen korlátozza a szövetségi bíróságoknak az országos jogerős végzések kibocsátására vonatkozó jogkörét, különösen a vitatott születési jogon alapuló állampolgársági rendelet végrehajtását érintve. Bár nem döntöttek a rendelet alkotmányosságáról, az igazságügyi miniszter asszony, Amy Coney Barrett által írt többségi vélemény lehetővé teszi, hogy a kormányzat széles körben végrehajtsa ezt a politikát, ugyanakkor a keresetekben szereplő felperesek védelmét megtartva. Ez a döntés a végrehajtó ág győzelmét jelzi, amely kritizálta az alsóbb szinteken megnyilvánuló bírósági túlkapásokat, amikor a kerületi bíróságok országos szinten blokkolták a szövetségi irányelvek végrehajtását. Barrett bíró, Roberts főbíróval, valamint Thomas, Alito, Gorsuch és Kavanaugh bírókkal együtt, az "ügy vagy vita" alapelvén nyugodva alapozta a döntést, hangsúlyozva, hogy a jogsértések ellen csak a konkrét sérülésekre irányuló végzések lehetnek célzottak, nem pedig minden érintett személyre. Az ítélőtábla hatályon kívül helyezte három alsóbb szintű bíróság által kiadott országos végzést, amelyek megtiltották az irányelv végrehajtását, amely elutasította a születési jogon alapuló állampolgárságot az Egyesült Államokban született gyermekek esetében, akik jogellenesen tartózkodó vagy ideiglenes vízummal rendelkező szülőktől származtak. A többség ezt az intézkedést „Jogilag és történelmileg kétségbe vonhatónak” minősítette, és úgy ítélte meg, hogy ez kívül esik a hagyományos jogi jogorvoslatokon, amelyeket 1789 óta alkalmaznak. Csak rendkívüli esetekben hagyták volna fenn a szinte általános intézkedéseket, amelyek teljes mértékben orvosolják a felperes sérüléseit – ilyen eset ez a jelenlegi sem. Bár elismerte, hogy „komoly kérdések” vetődnek fel az irányelv alkotmányosságával kapcsolatban a 14. módosítás Szólásszabadság-kiegészítésében foglalt állampolgársági záradék szerint, a többség elkerülte, hogy ebben a korai szakaszban döntsön az „óriási” kérdésről. Barrett bíró hangsúlyozta, hogy ez nem végső ítélet a jog kérdésében, és ígéretet tett az alapvető alkotmányossági kérdések gyorsított tárgyalására. Ennek eredményeként az elnöki rendelet alkalmazható olyan újszülöttekre is, akik nem az alperes államokban (például New Jersey, Washington) születtek, ahol a jogvédelem továbbra is fennáll. A többség szerint ez azt jelenti, hogy „néhány, az USA-ban született gyermek rövid távon nem kap állampolgárságot. ” Clarence Thomas bíró – akinek döntésében leginkább Gorsuch bíró vett részt – egy erőteljes egyetértő véleményt adott ki, amelyben az egyetemes jogerős végzéseket nagyrészt alkotmányellenesnek nyilvánította, nem csupán kedvezőtlennek. Thomas az eredeti szöveg értelmezéséhez nyúlt, amely szerint a „környezvel való joghatóság” kizárólag politikai és nem jogi kérdés, így a gyermekek azok alól kivéve, akik idegenek lojális állampolgárságát viselik. Azt állította, hogy az elnöki rendelet összhangban van ezzel az eredeti értelmezéssel, és felhívta a figyelmet a 1898-as United States v. Wong Kim Ark határozat újraértékelésére. Gorsuch velük tartott, de nem értett egyet a „születési jog” kérdésének elemzésében. Elena Kagan bíró, aki mert egységesen ellenezte a többséget (őt és Sotomayor, Jackson bírókat is), bírálta a többséget, mert elmulasztotta „teljességgel ellenőrizni az alkotmányellenes cselekményt, ” ezzel gyengítve a jogorvoslat lehetőségét az általános alkotmányos megsértések esetében.

Ellenzékük szerint az elnöki rendelet „nyilvánvaló jogsértés” a 14. módosítás és Wong Kim Ark alapján, a majdnem általános születési jog támogatását alapozva. Kagan óvatosan védte a széles körű jogorvoslatokat, mivel azok alapvető jogokat érintenek, és figyelmeztetett a többség korlátozására, ami „ismétlődő perekhez” és „káoszhoz” vezethet, mivel a születési jog az államtól függően változik, így újszülötteket és családokat „jogilag meghatározatlan helyzetbe” és akár állampolgárság nélkül is hagyhat. Az eljárásjogi szempontok szerint ez a döntés tovább mélyíti a bizonytalanságot a születési joggal kapcsolatban. A felperesek és a felperes államok lakói továbbra is védelmet élveznek, de a gyermekek más régiókban az állampolgárság megtagadásával néznek szembe a végső jogerős döntésekig – az Alkotmánybíróság jelezte, hogy kész sürgősen foglalkozni ezekkel a kérdésekkel. A döntés továbbá korlátozza a országos jogerős végzések lehetőségét, ami valószínűleg elaprózódott jogi csatákat és az ügyek gyorsítással való bonyolítását fogja eredményezni. Az kísérlet több szempontból is tanulságos volt. Először is, feltárta a szerző saját előítéleteit: bár kételkedett az egyetemes jogerős végzésekben, az érvelések miatt az interjú készítője úgy érezte, ahogyan Kagan bíró – hogy a jogorvoslat korlátozása károsítja az alkotmányos jogok védelmét. Az egy gyermek jogállam egyik államban való állampolgársága, de nem másban való lehetősége talán bizarrnak tűnt, jelezve, hogy inkább kongresszusi beavatkozásra, mintsem bírói korlátozásra lenne szükség. Azonban az MI szimulációja eltért ettől, megmutatva, hogyan alakítja ez a megerősítéses torzítás a perceptions. Másodszor, az elkészült vélemények hiteles hangokat ragadtak meg. Thomas eredeti érvelése és Kagan bíró éles retorikája hasonlított a való életben alkalmazott stílusukra. Barrett történelmi jogi doktrínára alapozott megközelítése is hitelesnek tűnt. Bár rövidebbek és kevesebb idézettel, mint a valós vélemények, átfogták a fő érveket és a stratégiai döntéseket arról, hogy a kérdés alkotmányosságát érdemes-e tárgyalni – ez valószínűleg az MI korlátait és a 15 000 szó alatti tudatos rövidítést is tükrözi. Harmadszor, a kísérlet egyszerű és reprodukálható volt. Az ügy iránti érdeklődésen túl az MI minimális erőfeszítéssel működésbe hozható, a „Deep Research” módszert alkalmazva, hogy valósághű eredményeket szülessenek. Ez a megközelítés minden olyan ügyben alkalmazható, ahol érvelési szövegek állnak rendelkezésre. Negyedszer, sok még felfedezésre vár. Az MI kimenetei nem determinisztikusak: a kérdések ismételt feltevése vagy különböző modellek esetében eltérő véleményeket adhatnak. Dokumentumok, például esszék vagy kapcsolódó döntések hozzáadása befolyásolhatja az eredményeket és a véletlenszerűséget. Bármennyire is lesznek a végső ítéletek a való életben, ez a MI alapú kísérlet elgondolkodtat arról, hogyan lehet a bírói érvelést és véleménynyilvánítást mintázni és szimulálni. Ahogy az MI fejlődik, szerepe túlmutathat a torzítások felismerésén és a jóslásokon, potenciálisan átformálva a jogi folyamatokat azáltal, hogy feltárja a jog összetettségét és időnkénti kiszámíthatatlanságát.