Hagyományosan a bizalmat központi intézményekben, mint például bankok, fizetési hálózatok és kiegyenlítő központok, helyezték el – zárt rendszerekben, ahol a felhasználók külső auditokra, kormányzati szabályozásra és hosszú megfelelőségi időszakokra támaszkodva érezték magukat biztonságban. Bár ez hatékony volt, ez a modell kompromisszumokat is tartalmaz, mint például átláthatatlanság, koncentrált hatalom és korlátozott innováció. Egy új bizalmi modell épült ki a blokkláncokon és a decentralizált alkalmazásokon (dApps), amelyek nem intézményekre, hanem az alapul szolgáló kódra alapoznak. Ez a változás az open source (nyílt forráskód) elvén nyugszik, amely kötelező a blokklánc esetében. A nyílt forráskód lehetővé teszi bárki számára, hogy megvizsgálja a protokollokat, auditálja az okosszerződéseket és ellenőrizze a rendszer működését; nélküle a felhasználók nem tudják valóban, mivel is foglalkoznak. Első pillantásra az open source és az adatvédelem ellentmondásnak tűnhet: ha a kód nyilvános, akkor hogyan lehet megőrizni a titkosságot?Ahogy a blokklánc elfogadása növekszik, a transzparencia és a magánélet egyensúlyának megteremtése kulcsfontosságú, és sokszor félreértett kihívás. Az open source bizalmat épít közvetítők nélkül és támogatja a decentralizációt. A nyilvános kódalapokat folyamatosan vizsgálják fejlesztők és biztonsági kutatók, így erős, biztonságos rendszerek jönnek létre, például az OpenSSL, a Linux és a Bitcoin, amelyek biztonsága idővel egyre erősebbé válik. Ez a megközelítés a 19. századi kriptográfus, Auguste Kerckhoffs elvéhez nyúlik vissza, aki azt állította, hogy egy biztonságos rendszer akkor marad biztonságos, ha a tervezése nyilvános, de a titkos kulcsot magán tartják – ez a Kerckhoffs-elv, a modern kriptográfia alapja. Az open source ezt úgy valósítja meg, hogy a kódot nyilvánossá teszi független ellenőrzésre, amely különbözik az adatok átláthatóságától. A protokollok lehetnek open source-ok ugyanakkor, mégis megvédhetik a felhasználói bizalmasságot, ami a mai blokklánc-technológia iránya. Kezdetben a blokkláncok az átláthatóságot helyezték előtérbe, és nyilvánosan látható tranzakciókat tettek lehetővé – ez egy szükséges kompromisszum volt, mielőtt megjelentek volna az adatvédelmet biztosító technológiák, akárcsak az internetes HTTP forgalom, amely 2006-ig nem volt titkosított a TLS megjelenéséig.

Ma azonban elfogadhatatlan érzékeny adatok, például fizetések vagy személyes pénzügyi információk nyilvános rögzítése, így a kihívás az, hogy megőrizzük a magánéletet anélkül, hogy feláldoznánk az auditálási képességet. Ezt a problémát a privacy-preserving technológiák (PET-ek) oldják meg. Míg néhány PET, például a trusted execution environment-ek (TEE-k) nem open source-ok, minden blokk láncban használt kriptográfiai PET nyílt forráskódú. Például a zéró tudás bizonyítások (ZKPs) lehetővé teszik igazság bizonyítását részletek felfedése nélkül, így támogathatják a privát on-chain tranzakciókat és személyazonosság-ellenőrzéseket. Modern ZK rendszerek, mint a PlonK, Groth16 és STARK-ok, nyílt forráskódúak és globálisan felülvizsgálhatók. A teljesen homomorfikus titkosítás (FHE) lehetővé teszi az adatok titkosítva való számítását, így okosszerződések működhetnek anélkül, hogy az inputokat fel kellene oldani; titkosítási könyvtárai, például a TFHE-rs, szintén nyílt forráskódúak. A biztonságos több fél által való számítás (MPC) lehetővé teszi, hogy több fél közösen számítsa ki az eredményt anélkül, hogy felfednék az egyéni bemeneteket, és számos MPC protokoll, például a küszöb aláírások és a disztribúciós kulcsgenerálás (DKG), szintén nyílt forráskódúak – mert a bizalom megköveteli a mechanizmusok átláthatóságát. Végső soron a láncon belüli adatvédelem eléréséhez a kód átláthatóságával kell kezdeni. Az open source nem adatvédelmi fenyegetés; sokkal inkább elengedhetetlen annak biztosítására, hogy a bizalmas rendszerek helyesen működjenek, ne legyenek rejtett hibák vagy hátsó ajtók, és lehetővé tegyék a közösség által történő fejlesztéseket. A blokklánc és a decentralizált pénzügy jövője a magánélet és az auditálhatóság közötti egyensúly megtalálásán múlik, azzal, hogy nyilvánosan felfedik a rendszer működését és lehetővé teszik a szigorú ellenőrzést. Ez az open source célja, és véleményünk szerint ez az egyetlen életképes út a jövő felé.