Kezdetben, ahogy sokan mások is, én is egy virális trend révén találkoztam az MI-vel, amikor a Lensa nevű képszerkesztő alkalmazás népszerűvé vált 2022 végén a figyelemre méltó MI által generált avatarjai miatt. Ez felkeltette az érdeklődésemet, hogy az MI hogyan ábrázolná az anyámat, akit már több mint 15 éve művészileg megörökítek. Miközben csodáltam az MI képességeit, az anyámról készült ábrázolások furcsán komorak voltak, éles ellentétben mások idealizált avatarjaival. Ez kiemelte az MI hiányosságait a nüanszolt identitások megragadásában. A fotózás volt a fő médiumom, gyakran feltárva és torzítva az alanyok valóságát, ami kulcsfontosságú volt az anyám ábrázolásában. Kreatív folyamatom kérdéseket vetett fel a társadalmi normákkal kapcsolatban, amelyek a vizuális művészetben tükröződnek, és hogy ezek a hagyományok hogyan alkalmazhatók az anyámra. Rájöttem, hogy az MI nemcsak képeket ábrázol, hanem az azokat formáló társadalmi elvárásokat is. Amikor könyvemen, a *Cursed*-ön keresztül megosztottam az MI kísérleteimet, vegyes reakciókat váltottak ki, és vitát indítottak az MI és a kreativitás kapcsolatáról. A kritikusok azt állították, hogy az MI fenyegeti a kreativitás lényegét azáltal, hogy az emberi képzelőerőt sablonos eredményekkel helyettesíti.

Azt is felvetették, hogy az MI által 'ellopott' műalkotások használata etikai kérdéseket vet fel az eredetiséggel kapcsolatban, kijelentve, hogy a valódi kreativitásnak az egyén egyedi kifejezéséből kell fakadnia. Az eredetiségről szóló vita mélyebb identitás- és elismerési témákhoz kötődik, különösen abban, hogy művészi utazásom az anyámmal hogyan alakította nyilvános személyiségeinket. Ez kérdéseket vetett fel a szerzőségről és a különböző művészi hozzájárulások értékéről, hangsúlyozva a művészet és az MI mögötti munka gyakran figyelmen kívül hagyott értékét. Míg sok kritika az MI tréninghez használt műalkotások lopására összpontosít, kevesebb figyelmet fordítanak az MI rendszerek kifejlesztésében részt vevő munkások kizsákmányolására. Ez az egyenlőtlenség felveti a munka hierarchiájára vonatkozó kérdéseket, ahol a kreatív munkát gyakran értékelik a rutinszerű, kézi feladatokkal szemben, felfedve a társadalmi előítéleteket a hozzájárulások elismerésében. Az MI művészi lopásként való kritikája egy tágabb kérdést vet fel a munka értékelésével kapcsolatban a kreatív területeken, rámutatva arra, hogy az MI teljesítménye elmosódik a művészi érték és a tartalomkészítés között. Sokan aggódnak amiatt, hogy az MI lemerítheti kreatív energiáinkat anélkül, hogy bármi értelmeset visszaadna, erősítve a meglévő gazdasági egyenlőtlenségeket. Ezen kérdések kezelése érdekében elengedhetetlen az átláthatóság és a méltányosság támogatása az MI fejlesztésében, miközben elismerjük minden ember és nem ember hozzájárulásának fontosságát. Szembesülnünk kell saját értékrendszerünkkel, megkérdezve, ki részesül a kreatív folyamatból, és hogyan biztosíthatjuk, hogy minden munka megfelelő elismerést kapjon. Az MI azon képessége ellenére, hogy egységességet teremthet, lehetőséget kínál a radikális önreflexióra és változásra is. Az MI-vel szigorúan és reflektíven foglalkozva kihívhatjuk a hagyományos konvenciókat, és integritással navigálhatunk ebben a fejlődő tájban. Ezen törekvés során kritikus kérdéseket kell feltennünk az általunk létrehozott technológiákkal és azok társadalmi hatásaival kapcsolatban, azzal a céllal, hogy megértsük az azokat irányító logikát, ne csak válaszokat keressünk.