A múlt keddi napon 37 különböző PR-es képviseletében 37 elképzelést kaptam a közelgő könyvekről, mindegyik egy-egy szerzőtől. Állandóan tudatában vagyok annak, hogy mennyire túlzsúfolt a könyvkínálat, és hogy a terjedelmi korlátok miatt nehéz rajtuk túltenni magunkat, különösen mivel készülök saját könyvem júliusi megjelenésére. Ugyanezen a napon a Chicago Sun Times és a Philadelphia Inquirer olyan nyári olvasási listákat hozott nyilvánosságra, amelyek számos olyan könyvet tartalmaztak, amelyek valójában nem is léteznek. Ezek a listák részei voltak egy nagyobb, alacsony minőségű nyári csomagnak, amit The Heat Index néven adtak ki. Sokkoló módon több mint a címek fele AI által generált félreértés volt—például Rumaan Alam A leghosszabb nap című műve, amit „egy újabb feszültségekkel teli narratívának” írnak egy nyári napforduló megünnepléséről, amihez bárki könnyedén ellenőrizhette volna az interneten. Ennek ellenére ezt a lépést teljesen kihagyták. Nem világos pontosan, ki a felelős ezért. Később a 404 Media közölte, hogy mindkét újság licenszelték a csomagot a King Features-től, amely a Hearst tulajdonában lévő tartalomelosztó stúdió. Úgy tűnik, hogy a szerkesztői személyzet nem vett részt ennek a anyagnak a létrehozásában vagy megrendelésében; inkább egy homályos, felső szintű figura kötötte az üzletet, hogy az így gyártott tartalmat beépítse a lapjaikba, ami valószínűleg zavarokat és csalódottságot okozott a valódi munkatársak körében. Ez az AI-hoz köthető botrány egybeesik mindkét újság legutóbbi elbocsátásaival. Az AI komoly munkaerő-aggályokat vet fel a kreatív iparágakban, mert sokunknak világos, hogy a generatív AI nem képes megfelelően ellátni munkánkat. A gépek nem tudnak megbízhatóan pontos tényeket előállítani vagy finom különbségeket megfogalmazni—ami azoknak az üzleti vezetőknek, akik a vállalati költségvetést irányítják, nem tűnik hajlandónak elfogadni. Már írtam arról a paradoxonról, hogy túl sok könyv jelenik meg, miközben a magazin- és kulturális tartalom helye, különösen az arts részlegekben, folyamatosan csökken (mindig hálás vagyok az olyan platformokért, mint a Lit Hub!).

Szinte minden könyvet gondosan megírnak, szerkesztenek és publikálnak, így már az is nehéz, hogy egyet kiemeljek az erős versenyben—különösen, ha a fiktív címekkel kell versenyezni. Részletesen leírtam azt is, milyen nehéz munkával jár könyvlistákat készíteni különböző folyóiratoknak. A könyvlisták napjaink egyik legnépszerűbb könyvkritikai formáját jelentik, és én komolyan veszem őket. Egy lista összeállítása sok tényezőt foglal magában: a legjobb könyvek kiválasztását, a témák, hangvétel, szerzők háttere, a kiadók mérete és az összhatás sokféleségét. Ezeket gondosan mérlegelem, hogy kiegyensúlyozott listákat készíthessek, amelyek tükrözik mind az ízlésem, mind a folyóirat hangját. Kétségeim vannak, hogy a ChatGPT vagy ehhez hasonló AI képes-e ezt a finomított ítélőképességet utánozni, és most már a médiavezérek és az olvasók feladata felismerni ennek a munkának az értékét. Nemrég egy bulin megkérdeztem egy regényírót, tanácsért, mivel a könyvem megjelenése előtt még két hónap van. Ő töpörödött válaszával: „Szokj hozzá, hogy rosszul érezed magad. ” Bár ez valószínűleg túlzás volt humorból, az utolsó hónapok a megjelenés előtt valóban stresszesek—a könyv nyomdában van, és nem lehet változtatni rajta, az írók pedig sok szempontot elengednek a kontrollból, ami gyakran szorongó közösségi média posztokat eredményez. Izgatottan várom a nyári előnézeteket, amelyek esetleg említik a könyvemet; sajnos, eddig egyik sem jelent meg. A King Features nyári olvasási listája és az AI által generált tartalomcsomag, amelyhez nyilván nem volt emberi felülvizsgálat, friss sértés a vállalati média részéről azoknak, akik értékelik az írott szót. Ez tiszteletlenül bánik azokkal a újságírókkal, akik a való igazságért küzdenek, szerzőkkel, akik szeretnének bekerülést, könyvkritikusokkal, kiadói szakemberekkel és mindenekelőtt az olvasókkal.