A Bitcoin-kincstári vállalatok auditálási gyakorlata az utóbbi időben intenzív figyelem középpontjába került, feltárva komoly átláthatósági és hitelesítési problémákat ebben a növekvő szektorban. Egy frissen publikált kritika hangsúlyozza ezeknek az auditoknak a homályos jellegét, humorosan párhuzamot vonva egy kitalált scheme-mel, amelyben egy font-tartalékos kincstáras cég szerepel. Ez az analógia rávilágít a kockázatokra, mint az eszközértékelés túlbecsülése, a zavarok és akár a megtévesztés lehetősége, amelyek akkor fordulhatnak elő, amikor az auditálás nem standardizált és nem átlátható. A hagyományos pénzügyi auditok olyan módszereket alkalmaznak, amelyekkel hitelesítik az eszközöket, például készpénzt vagy értékpapírokat. Az auditorok általában megerősítik a készpénzegyenlegeket banki kimutatásokon keresztül, és könnyedén egyeztetik a tranzakciókat. Ugyanakkor a kriptovaluták – különösen a Bitcoin, amit a kincstári vállalatok tartanak – megzavarták ezeket a hagyományos technikákat. Olyan problémák merülnek fel, mint a nem nyilvánosságra hozott tárcacímek, harmadik fél által fenntartott vagyonkezelés, homályos záloghitelezés vagy rehypothecation, illetve átfedő tulajdonjogok, amelyek megnehezítik az auditorokat abban, hogy hitelesen igazolják a kripto-állományokat. Míg a készpénz auditálására használt egyszerű eljárások könnyen követhetőek, a kriptovaluta auditok vállalatonként nagyon eltérőek lehetnek. Ez a sokféleség annak köszönhető, hogy nincs egységes kriptoauditálási keretrendszer, illetve globális szabályozói felügyelet sem áll rendelkezésre. Ennek eredményeként az auditok szigorúsága széles skálán mozog: a részletes ellenőrzéstől egészen a minimális vagy felületes ellenőrzésekig. A nyilvánosan jegyzett Bitcoin-tulajdonosok között kiemelkedő a MicroStrategy, amely ismert nagyobb auditálószereplőket, például a KPMG-t választja.

Ezek az auditorok olyan értékelő folyamatokat alkalmaznak, amelyek megkövetelik a megítélésen alapuló hitelesítést, így igyekeznek fenntartani a befektetők és szabályozók bizalmát. Ezzel szemben viszont olyan cégek, mint a Metaplanet, a Cleanspark vagy a Semler Scientific, eltérő mértékben nyilvánosságra hozott információkat és auditálási átláthatóságot mutatnak, ami a szektor széttagolt gyakorlatát tükrözi. Sok kisebb vagy nemzetközi Bitcoin-kincstári vállalat keveset vagy semmit nem közöl arról, milyen módszerekkel végzik az auditálást. Ez a hiányosság aggodalomra ad okot az eszközök hitelesítésének megbízhatósága és a rejtett kockázatok tekintetében. A folyamatos átláthatóság hiánya miatt a befektetők és az érdekelt felek nehezen tudják pontosan értékelni ezeket a vállalatokat pénzügyi helyzetüket és valódi Bitcoin-állományukat. Ezt súlyosbítja, hogy nincs egységes szabvány a kriptoeszközök auditálására, amit a jelenlegi szabályozási keretrendszerek is jelentősen leragadtak, így lehetőség nyílik csalárd vagy félrevezető próbálkozások felderítetlenül maradására. Ez a hiányosság veszélyezteti a piac integritását, és megnehezítheti a kriptovaluták szélesebb körű intézményi elfogadását kincstári eszközként. Egy szatirikus, ugyanakkor felvilágosító végkövetkeztetés szerint egy kitalált Sterling Treasury Company működne, mint egy piramisjáték, ugyanakkor teljes körűen átlátható könyvelést kínálna. Ez az ironikus javaslat hangsúlyozza a crypto-kincstár szektor paradoxonját: míg a „Ne bízz, ellenőrizd” elvet hirdetik, a gyakorlatban gyakran olyan környezetben működnek, ahol ez gyakorlatilag nem lehetséges. Rávilágít arra, hogy sürgősen szükség van az átláthatóság, a standardizáció és a szabályozási felügyelet megerősítésére, hogy összehangolják a blokklánc eszméit a valóságbeli auditálási kihívásokkal. Mivel a Bitcoin-kincstártársaságok egyre nehezebben kerülnek be a figyelem középpontjába, és egyre nagyobb befolyással bírnak a vállalati mérlegekre, a résztvevőknek el kell várniuk, hogy szigorúbb auditálási gyakorlatokat alkalmazzanak, amelyek valódi eszközhitelesítést biztosítanak. Addig, amíg nem történnek ilyen fejlődések, a szektor elterjedt opacitása továbbra is veszélyezteti a pénzügyi igazságosságot, veszélyeztetve a befektetőket és a tágabb pénzügyi ökoszisztémát egyaránt.