Évtizedek óta a filmek, amelyek a gépi tudatosság potenciálját vizsgálják—például a Szárnyas fejvadász, Ex Machina, Én, Robot és sok más—általában elhitték, hogy az ilyen tudat kialakulása elkerülhetetlen. Ezek a történetek olyan világokat ábrázolnak, ahol a társadalom képes együttérezni és akár társadalmilag elfogadni a valódi mű intelligenciát. Bár természetes lehet tudomásul venni az MI feltételezett elkerülhetetlenségét, ez nem teszi kevésbé szorongatóvá, legyen az fikció vagy valóság. Ez a technológia mélyen gyökerező aggodalmat ébreszt azzal kapcsolatban, hogy miként léphet be az emberi életbe, illetve az egzisztenciális félelmet, hogy a gépek kiüthetnek minket a versenyből. Az Apple TV+ sci-fi sorozat, a Murderbot e kultúrális feltételezést egy furcsa csavarral kérdőjelezi meg: egy olyan jövőt képzel el, ahol egy mű intelligencia szívesen kerüli az emberekkel való kapcsolatot egyáltalán. Martha Wells kisregénye alapján készült sorozat egy szarkasztikus magán-őrkutyorba, Murderbotba, követi figyelemmel, aki egy tudósokat védő, viszonylag ismeretlen bolygón dolgozik. Fáradt a folyamatos, unalmas utasítások végrehajtásától, a robot feltöri a rá szabott programot, és szabad akaratot szerez. Most saját impulzusai szerint cselekszik, és a nevét „Murderbot”-nak, azaz Gyilkosrobotnak nevezi. Az idejét azzal tölti, hogy ezerszámra nézi össze-vissza az értelmetlen szappanoperákat—bár gyorsítva végigfut a meleg, szenvedélyes jeleneteken. Sok popkulturális ikonrobothoz képest, Murderbot nem mutat érdeklődést az emberi interakció iránt. Ügyfelei a galaxis egyik progresszív részéből valók, ahol a gondolkodó gépek ugyanazokat a jogokat élvezik, mint az emberek; mégis Murderbot számára ez a valóság alig különbözik a szolgaságtól. Emiatt titkolja az újonnan szerzett önállóságát, inkább azt szeretné, ha úgy bánnának vele, mint korábban—azaz, mint egy géppel.

Még szemkontaktust is kerüli. A sorozat nézőpontja az ember és gép közötti szakadékra bájosan eltér a szokásos MI-narratíváktól. Murderbot humanoid jellemzőket ötvöz egy világos nem-emberi intelligenciával, annak ellenére, hogy képessé vált empátiára. Ideális búvóhelye a szállítójármű raktártere, ahol álcázva más szállítmányok közé rejtőzhet. Amikor a tudósok végül felfedezik autonómiáját, gyanakvással reagálnak, különösen mivel hatalmas fegyverarzenálja van. Bár fenyegetően hangzó, magának adományozott neve ellenére, Murderbot nem erőszakos. Egy epizódban egyik tudóst „egy szerves nyálkás tömegnek és érzelmek tengerének” nevez—nem sértésként, hanem saját nehézségeinek kifejezőjeként, hogy képes vagy nem képes kapcsolatba lépni másokkal. Általában a gépek emberiséget kereső történetei arról szólnak, hogy vágyakoznak olyan tapasztalatokra, amelyeket a közönség emberinek fog fel—például Haley Joel Osment robot fiúja, David az A. I. Mesterséges Intelligencia című filmből, aki az örökbefogadó anyja szeretetéért vágyakozik. Azonban Murderbot azt sugallja, hogy egy olyan gép, amely képes saját vágyakat és hitelveket kialakítani, nem feltétlenül azonosul környezetével. Ez a robot protagonistának sokkal jobb választásnak bizonyul, ha saját, nem-humán hajlamainak engedelmeskedik.