A mesterséges intelligencia (MI) dominanciájáért folytatott globális verseny egyre inkább nullszaldós játékként van szó, amely a 21. század világrendjét formálja. Ez a felfogás erős ipari politikákat, szabályozásokat és befektetéseket ösztönöz, miközben országok és vállalatok versengenek a fölényért. Ennek ellenére, a sürgősség ellenére, sem a kormányoknak, sem a magánszektornak nincs világos elképzelése arról, mit jelent az MI fölény elérése, vagy a geopolitikai előnyök, amelyeket ez eredményezhet. A számításteljesítményen túl az MI versengés egy szélesebb körű globális befolyási harcot szimbolizál. Az Egyesült Államok célja, hogy fenntartsa technológiai vezető szerepét, szabályozási intézkedéseket alkalmazva, hogy hátráltassa Kína előrelépését. Erre válaszul Kína állami erővel igyekszik csökkenteni ezt a rést, megtartva a paritást, miközben belső gazdasági kihívásokkal is foglalkozik. Eközben a középhatalmak és a technológiai cégek az MI fejlesztés függetlenségéért küzdenek, abban a reményben, hogy egy többpólusú világot alakíthatnak ki anélkül, hogy a nagyhatalmi rivalizálásnak engednének. Az USA stratégiája az innovációra és az exportkorlátozásokra támaszkodik, hogy lehagyja Kínát. A fejlett technológiához való hozzáférés korlátozásával és a hazai fejlesztés ösztönzésével – például a javasolt "MI Manhattan-projekt" révén – az USA reméli, hogy biztosítja MI vezető szerepét. Azonban Kína technológiai önellátásra való törekvése, amelyet állami erőforrások és olyan vezető vállalatok, mint a Huawei támogat, kihívást jelent, ami arra kényszerítheti az USA-t, hogy agresszívebb intézkedéseket fontoljon meg, ha Kína előrehaladása folytatódik. Kína stratégiája a hatalmas adatforrásokra és állami finanszírozásra épít az innováció érdekében, és hogy esetleg túllépje az amerikai korlátozásokat.

Ennek ellenére nehézségekkel szembesül az MI hardverfejlesztés terén, amelyet az amerikai exportkorlátozások bonyolítanak, valamint a Kommunista Párt irányelveinek való megfelelés szükségessége. Ha Kína nem tud lépést tartani, kockáztatja, hogy kimarad az újonnan alakuló amerikai vezetésű technológiai és kereskedelmi partnerségekből, amelyek kulcsfontosságúak a piaci terjeszkedéshez. Középhatalmak és technológiai vállalatok egy többpólusú MI tájat szorgalmaznak. Az olyan országok, mint az Egyesült Arab Emírségek, jelentős összegeket fektetnek be szuverén MI rendszerekbe, abban a reményben, hogy rést találhatnak az USA-Kína verseny közepette. Az olyan vállalatok nyílt forráskódú modelljei, mint a Meta elősegítik a globális technológiai terjedést, bár a biztonsági aggályok miatt szabályozási akadályokkal néznek szembe. Az MI szuverenitás elérése összetett marad, erősen támaszkodva az USA technológiájára és infrastruktúrájára. Az MI geopolitikai tétje hatalmas, versengő jövővilágrendek elképzeléseivel. Ahogy az USA korlátozásai erősödnek, kockáztatva a megszakított stratégiai függőségek, Kína válasza erőteljes lépésekben nyilvánulhat meg olyan régiókban, mint a Tajvani-szoros. Ez megzavarhatja a globális ellátási láncokat és megváltoztathatja az hatalmi egyensúlyokat az indiai-csendes-óceáni térségben. A technológusok reménykednek az MI emberiségre gyakorolt átalakító potenciáljában, de a politikai döntéshozók geopolitikai nyereségre összpontosító figyelme elhomályosíthatja annak előnyeit. Ahogy a világ nagyhatalmai és technológiai óriásai az MI vezető szerepért versengenek, a kialakuló geopolitikai vihar elhomályosíthatja a technológia átalakító potenciálját.