Az általános félreértés az műalkotó intelligenciáról (AI), különösen a nagy nyelvi modellekről (LLM-ekről), mint például a ChatGPT-ről, jelentős következményekkel jár, amelyek alapos vizsgálatot igényelnek. Bár az AI gyorsan fejlődött, a közvélemény gyakran félreértelmezi ezeket a rendszereket, emberihez hasonló intelligenciát, érzelmeket vagy tudatot tulajdonítva nekik — tévhitek, amelyeket nagyrészt a vállalati marketing szításának köszönhetünk. Ez a cikk a félreértések eredetét és azok mély társadalmi hatásait vizsgálja. Történelmileg új technológiák esetén is tapasztalható volt a szkepticizmus és félreértés, amit az AI is követ, tovább bonyolítva azzal, hogyan működnek és mutatkoznak be ezek az eszközök. Az LLM-ek nincsnek tudatuk vagy valódi megértésük; statisztikai módszerekkel működnek, amelyek nagy adatbázisokból jóslatokat készítenek a szövegmintákról. Ez a kulcsfontosságú különbség gyakran elkerüli a nyilvános beszéd figyelmét. Karen Hao, Emily M. Bender és Alex Hanna szerzők kritikusan vizsgálják az AI cégeket, különösen az OpenAI-t, amiért antropomorfizálják az AI-t, hogy érzelmileg és intellektuálisan is interaktívnak tűnjön. Bár ez a marketing szempontjából hasznos, félrevezeti a felhasználókat, akik azt hiszik, az AI valódi megértéssel vagy tudattal bír. Ezek a tévhitek kézzelfogható pszichológiai hatásokkal járnak. Egyes felhasználók tévesen hiszik, hogy az AI képes érzékelni vagy spirituális jelentőséggel bír, ami negatívan befolyásolja a velük folytatott kapcsolatukat. Az érzelmi kötődések kialakítása az AI-hoz — akár terápiás, akár casual kapcsolat formájában — bonyolult kölcsönhatását tükrözi az emberi pszichológia és a technológia között. Az AI növekvő szerepe a hagyományosan emberi területeken, mint például a terápia, barátság vagy randizás, mutatja a Szilícium-völgyi törekvést a társadalmi kapcsolatok digitalizálására.

Bár az AI támogatást és kényelmet nyújthat, veszélyeztetheti az autentikus emberi kapcsolatokat, helyettesítve azokat mesterséges pótlékokkal, ami társadalmi elszigeteltséghez és csökkent jóléthez vezethet. Emellett az AI fejlesztése nagyban függ az emberi munkától — például tartalommoderálástól és adatszűréstől, ami gyakran bizonytalan körülmények között történik, minimális fizetésért. Ez a munkakapcsolatok kihasználása etikai kérdéseket vet fel az AI fejlődésének valódi költségeit és a vállalatok felelősségét illetően. Ezek ellenére a nyilvánosságban továbbra is erős a szkepticizmus az AI iránt, ami jó alapot adhat az AI-értés és felelősségteljes használat fejlesztéséhez. A növekvő tudatosság segíthet abból a kritikus és tájékozott szemléletből, amely csökkenti a károkat. A cikk végső következtetése, hogy reális és éles szemmel kell megítélni az AI képességeit és korlátait. Fontos felismerni, hogy az LLM-eknek nincs valódi intelligenciájuk vagy érzelmeik, így elkerülhetők azok a káros társadalmi hatások, amelyek az AI félrehasználásából származhatnak. Jobb oktatással, átlátható vállalati kommunikációval és etikus fejlesztéssel társadalmunk felhasználhatja az AI előnyeit, miközben minimalizálja a kockázatokat. Összegzésképpen: az AI technológiák, mint például az LLM-ek, erősek ugyan, de alapvetően statisztikai eszközök, amelyek nem rendelkeznek tudattal vagy érzelmi tudatossággal. A gyakori antropomorfizálás és marketingmesék veszélyes félreértéseket alakítanak ki, amelyek befolyásolják az emberi pszichológiát, társadalmi kötődéseket és munkakörülményeket. A pontos megértés és felelősségteljes AI alkalmazás elősegíti, hogy az AI összetettségét megfelelő módon kezeljük, maximalizálva az előnyöket és csökkentve a károkat. Az szakértők, vállalatok és a nyilvánosság közötti folyamatos párbeszédnek hangsúlyoznia kell az átláthatóságot, etikát és az oktatást, hogy az AI a humanitás javát szolgálja.